* 1942  † 2003

Látogatók Gyertyát gyújt Megemlékezés / virágok

Kovács Nemere, tanár, író és újságíró, 1942-ben született és 2003-ban hunyt el. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte, ahol 1964-ben szerzett filozófia-történelem-pedagógia szakos tanári oklevelet.

Pályáját újságíróként kezdte: 1964 és 1967 között a *Pionír* marosvásárhelyi szerkesztője volt, majd 1967-től 1968-ig a *Jóbarát* székelyföldi tudósítójaként dolgozott. 1969-től az *Ifjúmunkás* munkatársaként tevékenykedett. A rendszerváltás után, 1990 és 1991 között a bukaresti *Cimbora* kolozsvári szerkesztőjeként vállalt feladatot. Jelentős szerepet játszott a civil életben is: az 1990 májusában újraalakult Romániai Magyar Cserkész Szövetség (RMCSSZ) alelnöke lett.

Tanári hivatását a kolozsvári **Brassai Sámuel Líceumban** és az Apáczai Csere János Líceumban gyakorolta, ahol történelem szakos tanárként generációk nevelésében vett részt. Elkötelezett pedagógusként nagy hangsúlyt fektetett a diákok kritikus gondolkodásának fejlesztésére és a magyar történelmi örökség megismertetésére.

Irodalmi munkássága is kiemelkedő. Első írását a *Korunk* közölte 1963-ban. Cikkei, riportjai és tanulmányai rendszeresen megjelentek olyan rangos lapok hasábjain, mint a *Korunk*, *A Hét*, *Igazság*, *Hargita*, *Előre*, *Brassói Lapok*, *Dolgozó Nő*, *Igaz Szó*, *Tanügyi Újság* és a *Napsugár*. Szerkesztőként két gyermekszíndarab-kötetet ( *Én, te ő... mi, ti, ők...*, 1967; *A csodaláda*, 1968) jelentetett meg a marosvásárhelyi Népi Alkotások Háza kiadásában, valamint két detektívtörténet-válogatást a Kriterionnál ( *Áldozati báránycomb*, 1977; *Éjszakai ügyelet*, 1980). Sajtó alá rendezte és bevezetővel látta el Markovits Rodion *Szibériai garnizon* című művét a Tanulók Könyvtára sorozatban (1981). Riportjaival gazdagította az 1987-ben megjelent *Ember és föld*, *Tenni és teremteni* és *Jelenünk jegyében* című cikkgyűjteményeket.

Kovács Nemere földi maradványai a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszanak. Felesége Kovácsné József Magda volt. Munkássága révén maradandó nyomot hagyott az erdélyi magyar kulturális és oktatási életben, mint elhivatott tanár, termékeny író és aktív közéleti személyiség.