* 1942  † 2015

Látogatók Gyertyát gyújt Megemlékezés / virágok

Magyari Lajos (Székelyudvarhely, 1942 – 2015) író, költő és politikus. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Tamási Áron Gimnáziumban végezte, ahol 1963-ban érettségizett a 11A osztályban, osztályfőnöke Deák Imre volt. Ezt követően a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalomtanári oklevelet 1966-ban.

Pályafutását tanárként kezdte a Maros megyei Héjjasfalván (1966-1968), majd 1968-tól Sepsiszentgyörgyre költözött, és a Megyei Tükör című lap belső munkatársa lett. Első írása 1962-ben jelent meg az Ifjúmunkásban. Munkássága során elsősorban verseket írt, de számos bírálatot, tanulmányt és riportot is publikált a korszak meghatározó lapjaiban, mint az Ifjúmunkás, Korunk, Utunk, Igaz Szó, Előre, Falvak Dolgozó Népe és Művelődés.

Az 1989-es rendszerváltás után a meginduló Háromszék című lap főszerkesztői székét foglalta el, ahol szókimondó vezércikkeivel országos elismerést vívott ki. 1992 és 1996 között az RMDSZ Kovászna megyei szenátoraként a politikai életben is aktívan részt vett.

Költői pályáján a második Forrás-nemzedék kiemelkedő képviselőjeként tartották számon Farkas Árpád és Király László mellett. 1967-ben a Vitorla-ének antológiában debütált, első önálló kötete, a Hétarcú ballada 1969-ben látott napvilágot. Költészetét az erkölcs- és közösségközpontú elkötelezettség jellemezte, mely a szülőföld fizikai és szociális kiszolgáltatottságának tematikájával párosult. Stílusa az első kötet biblikus-messianisztikus jegyeitől a későbbi művekben (pl. Kötések) az erkölcsi tett öncélú voltának felismeréséig, a fogalmi kifejtettségig fejlődött. Fő célja a népiség és modernség, a sajátos és egyetemes vonások szintézisének megteremtése volt Tamási Áron, Illyés Gyula és Kányádi Sándor hagyományainak szellemében. Lírájában gyakran alkalmazta a létösszegző, önszembesítő verstípust, például a nagy sikerű Csoma Sándor naplója című poémájában, mely a modernizáció értékellentéteivel szembesülő közönségnek kínált érvényes magatartásmintát.

A Kötések című verseskötetéért 1979-ben elnyerte a Marosvásárhelyi Írók Társasága díját. Jelentős műfordítói munkája Radu Stanca verseinek Hajnali vágta (1981) címmel megjelent kötete, valamint Jakabos Ödön posztumusz Indiai útinapló (1983) című útleírásának gondozása és kiadásra segítése. A föld igézete című kötetének versei gyakran történelmi személyiségek emlékéből merítettek, Mészely József szavaival élve, Magyari Lajos "a jelent jövőteremtő küzdelemként szemléli".