A 20. század viharos évtizedeiben kevesen tettek annyit Sepsiszentgyörgy egészségügyéért, mint dr. Fekete Sándor sebészorvos és felesége, dr. Török-Szabó Erzsébet gyermekorvos és belgyógyász. Életük nemcsak szakmai sikerekről, hanem kitartásról, emberi helytállásról és közösségi szolgálatról is szólt.
Fekete Sándor 1888-ban született Marosvásárhelyen, régi székely családban. Orvosi tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte, ahol 1912-ben szerzett orvosi diplomát, majd sebészként kezdett dolgozni. Az első világháború azonban félbeszakította pályáját: katonai szolgálatot teljesített ezredorvosként, munkájáért több kitüntetésben részesült.
A háború után Kolozsváron folytatta sebészi munkáját, majd főorvosként dolgozott a Vöröskereszt és a Charité Szanatóriumban. Itt ismerte meg későbbi feleségét, dr. Török-Szabó Erzsébetet.
1931-ben Sepsiszentgyörgyre költöztek, ahol közösen létrehozták a Fekete Szanatóriumot. Az intézmény korszerű sebészeti, nőgyógyászati és belgyógyászati ellátást nyújtott, miközben a rászoruló betegek számára gyakran ingyenes vagy kedvezményes kezelést biztosítottak.
A második világháború újabb törést hozott életükben. Katonaorvosként szolgált, családjával együtt nyugatra sodródott, majd 1946-ban tért haza. A szanatóriumot újraindították, de az 1948-as államosítás véget vetett munkájuknak. A kiváló sebész ezt követően már csak üzemi orvosként dolgozhatott nyugdíjazásáig.
Egész életében a betegek szolgálatát és a szakmai fejlődést tartotta elsődlegesnek. 1971-ben hunyt el Sepsiszentgyörgyön.
Török-Szabó Erzsébet 1901-ben született Mezőcsányon. Abban a korban választotta az orvosi pályát, amikor ez még ritkaságnak számított a nők körében. Tanulmányait Budapesten, Pécsett és Kolozsváron végezte, 1929-ben szerzett orvosi diplomát.
Pályáját a kolozsvári belgyógyászati klinikán kezdte, majd a Charité Szanatóriumban dolgozott, ahol megismerkedett dr. Fekete Sándorral. Házasságuk után közösen építették fel a sepsiszentgyörgyi Fekete Szanatóriumot.
Orvosként nemcsak a gyermekgyógyászatban és a járóbeteg-ellátásban végzett kiemelkedő munkát, hanem férje műtéteinél is rendszeresen közreműködött. Emellett iskolaorvosként és egészségtantanárként generációk egészségnevelésében vállalt szerepet, valamint aktív közösségi és egyházi munkát végzett.
A háború, majd az államosítás az ő életművét is megtörte, de orvosi hivatását soha nem adta fel. Gyermekorvosként egészen élete végéig dolgozott, és Sepsiszentgyörgyön sokan szeretettel emlékeztek rá mint az „iskolaorvos nénire”.
Dr. Fekete Sándor és Dr. Török-Szabó Erzsébet életét történelmi fordulatok, háborúk és politikai változások nehezítették. Mindezek ellenére magas szakmai színvonalú, emberközpontú gyógyító munkát végeztek, és maradandó nyomot hagytak Sepsiszentgyörgy egészségügyi életében. A Fekete Szanatórium megszűnt ugyan, de az általuk képviselt hivatástudat, emberség és szolgálatkészség ma is példaként állhat az utókor előtt.
Forrás: https://www.3szek.ro/load/cikk/64453/orvosainkra-emlekezunk-–-a-fekete-orvos-hazaspar
Gyertyát gyújt