A Természet Világa diákpályázatára osztályfőnököm, Máthé Márta tanárnő hívta fel a figyelmemet három évvel ezelőtt, líceumi éveim kezdetén. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjaként nagyon boldognak éreztem magam, ha pályázaton indulva siker koronázta munkám.
Az első pályázatom viszonylag rövid idő alatt készült el, ezért nem is reménykedtem abban, hogy a versenyen díjazott lehetek.
Bolyai Farkasnak, a református kollégium tanárának és zseniális fiának, Jánosnak a szobra a Farkasról elnevezett iskola előtti parkban áll Marosvásárhelyen. Tőle pár lépésnyire található a világhírű Teleki Téka, a bejárat feletti tudományt jelképező bagollyal. A Sáros utca felől idelátszik a Vártemplom.
Nevek, helyek, iskolák, templomok, tanárok: Weszely Tibor, Máthé Márta, Bíró Tibor
Kutatgatásaink során folyamatosan keressük annak lehetőségét, hogy "tökéletlen tudásunkat", "játszadozásaink" eredményeit valamiképpen ismertessük. Ezt a közhelyet két okból merem leírni anélkül, hogy a diákkutatásokra szorítkoznék. Elsősorban azért, mert meggyőződésem, hogy igaz. Másodsorban, mert tudatlanságom, tapasztalatlanságom és minden további gyarlóságom feljogosít erre. Bízom abban, ho
A Természet Világa szerkesztőségének kérésére; írjam meg, mi történt velem a díjátvétel óta, gondolkodás nélkül igent mondtam. (Munkám a folyóirat 1996. szeptemberi számában jelent meg "Egy érdekes analógia" címmel.) Még nem tudtam, mit írok, de aztán lassan megelevenedtek az emlékek.
Gyermekkoromtól körbevett a kísérletezés világa, így érdeklődésem az iskolai évek alatt főleg a természett
Nagyon régen, valamikor gyermekkoromban kezdődött… Ameddig csak vissza tudok emlékezni, szobáink falát könyvek borították. Különösen a dolgozó szobáét; a földtől a plafonig, főleg fizika és kémia szakkönyvek és folyóiratok. Ezek kifogyhatatlan kincsesbányát jelentettek számomra, mindig volt honnan elővenni egy köteg lapozni-, olvasnivalót. Különösen jól emlékszem arra, hogy a Természet Világa a
1985. Ekkor születtem Marosvásárhelyen, abban a kedves erdélyi városban, melynek melegségét több száz kilométerre is szüntelenül érzem nap mint nap. Itt nevelkedtem, itt tanultam, itt lettem először szerelmes, és itt kezdtem tanulmányaimat is 2000 szeptemberében a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematika-informatika osztályában. Ekkor ismertem meg Máthé Márta tanárnőt, aki végigkísérte gimnazis
Másodéves hallgató vagyok a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen. Tavaly az évkezdés igazi fordulópontot jelentett az életemben, hiszen egyetemista lettem a szülővárosomtól, Marosvásárhelytől 100 km-re fekvő Kolozsváron. Az idei tanév kezdete más változást is hoz: furcsa hiányérzet-féleséget érzek. Több év után ez az első, amikor a szeptembert nem dolgozat elkészítésével töltöm. Furcsa, de nagyon
Váratlanul ért a felkérés, írjam le, mi történt velem azóta, hogy részt vettem a Természet Világa diákpályázatán, hiszen alig két hónapja jelent meg utolsó írásom a folyóiratban.
A diákpályázattal tizenegyedikes koromban kerültem kapcsolatba, amikor egy fénysebesség mérési kísérlet során az optikai szálakat tanulmányoztam. Osztályfőnököm, Szász Ágota tanárnő tanácsára tapasztalataimat
Gyertyát gyújt