momra, amikor a kezembe vehettem Varjú Dezső Professzor levelét, olvastam dicsérő és bátorító sorait. Azóta több mint tíz év telt el.
A Természet Világa szerkesztőségének kérésére; írjam meg, mi történt velem a díjátvétel óta, gondolkodás nélkül igent mondtam. (Munkám a folyóirat 1996. szeptemberi számában jelent meg "Egy érdekes analógia" címmel.) Még nem tudtam, mit írok, de aztán lassan megelevenedtek az emlékek.
Gyermekkoromtól körbevett a kísérletezés világa, így érdeklődésem az iskolai évek alatt főleg a természettudományok felé irányult. Szerettem volna minél jobban megérteni a természeti események közötti összefüggéseket, a dolgok miértjét. Később a fizika és a matematika lett a kedvencem. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjaként, tanáraim odafigyelésével, neves tanulmányi versenyeken vettem részt, és jó eredményeket értem el. Ezért szüleimet és tanáraimat is meglepte, amikor az utolsó évben az orvosi egyetemre készültem felvételizni, követve testvérem, Ágota nyomdokait. Aztán egy matematika verseny után úgy döntöttem, mégis a számítástechnika területén folytatom tanulmányaimat. Sikeresen érettségiztem és pályáztam a Győrffy Zoltán emlékdíjra, amely különösen kedves emlék, hiszen az oklevélen az egyik legnagyobb magyar fizikus, Bay Zoltán aláírása is szerepel.
Az érettségi után még részt vehettem az "Eötvös Physikai" Versenyen, az itt elért második díj az egyik legfontosabb számomra. Ekkor már a Kolozsvári Műszaki Egyetem elsőéves diákja voltam számítástechnika szakon, ahol angol nyelven folyt az oktatás. Az egyetem alatt és után a számítástechnika különböző területeivel foglalkoztam: mesterséges neuronális hálozatokkal, fuzzy-logikát alkalmazó vezérléssel, szoftveres képfeldolgozáson alapuló vonalkód-felismeréssel, számítógép hálozatokon történő videótovábbítással, illetve képdekódolással, megjelenítéssel. Az egyetem után szakmámban dolgoztam, és utam rövid kerülővel Bécsbe vezetett, ahol jelenleg is szoftverfejlesztésben dolgozom. Az XML adatformátumot módosító nyelvekhez (xslt, xquery) írok értelmező-fordító/végrehajtó egységet, illetve ezen egységeket optimalizálom különböző adatfolyamokra. Kikapcsolódásként siklóernyőzöm, és a hegyekben kirándulok. Nem távolodtam el tehát az alkalmazott matematikától, és a természettől sem.
Igaz, az utóbbi időben kevesebbet töltök dolgozatok, pályázatok írásával, de sokszor gondoltam már arra, hogy az összegyűjtött tudást nemcsak felhasználni kellene, hanem továbbadni is. Tudom, eredményeimhez nagyon sok ember segítségére és odaadására volt szükség. Köszönöm ezért mindazoknak, akik megteremtették számomra a lehetőségeket, azt a sok türelmet és okítást, amellyel rávezettek, hogy a sok gyermekkori miértre a választ a természettudományok területén keressem. Szüleimnek, nagyszüleimnek és testvéremnek a szeretetet, a példamutatást, és a biztatást a lámpalázas pillanatokban. Iskolám tanárainak az odaadó munkáját, külön megemlítve fizikatanáromat, Bíró Tibort és osztályfőnökömet, Weszely Tibort.
Ez alkalomból egyben szeretném a diákokat kitartó munkára buzdítani, a pályázásra, a lehetőségek kihasználására. Bolyai János szavai szerint: "Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőség közül a legnehezebbet választja".
Gyertyát gyújt