A Természet Világa diákpályázatára osztályfőnököm, Máthé Márta tanárnő hívta fel a figyelmemet három évvel ezelőtt, líceumi éveim kezdetén. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjaként nagyon boldognak éreztem magam, ha pályázaton indulva siker koronázta munkám.
Az első pályázatom viszonylag rövid idő alatt készült el, ezért nem is reménykedtem abban, hogy a versenyen díjazott lehetek. Így nagy volt örömöm, amikor megkaptam az értesítést arról, hogy Budapestre hívnak a díjátadásra, mert különdíjat nyertem a „Könyvek bűvöletében” című munkámmal. Kilencedikes diákként nagy siker volt ez számomra; el is határoztam, újabb dolgozattal készülök a pályázatra a következő tanévben. Máthé Márta tanárnő most is mellém állt, és segítségével ismét díjat nyertem „A Bernoulliak Marosvásárhelyen” című dolgozatommal. (Pályamunkáim a folyóirat 2005. novemberi, illetve 2006. júniusi számaiban jelentek meg.)
Más versenyre is beneveztem, hátha ezen is sikerrel járok, de idő hiányában nem tudtam rendesen elkészíteni a pályamunkát. A Természet Világa diákpályázatára azonban már szépen kidolgoztam egy másik pályázattal együtt. (Az írást ebben a számunkban közöljük „A brachistochron-probléma” címmel - a szerk.)
Mit jelent számomra a pályázat? Szinte leírhatatlan, oly sokat. Kezdődik a lázzal, hogy mi legyen a téma, majd hogy miként dolgozzam fel azt. Ezután már szinte minden megy magától. Ám senki se gondolja azt, hogy olyan könnyű a levezetés, hiszen mindig rengeteg érdekességet találok, de e sokból csak a lényeget írhatom le. A pályázat beadása előtti utolsó hét számomra bűvös hét; ekkor szokott kifogyni a tinta a nyomtatóból, rosszul sikerül egy-egy kép, nem elég a nyomtatáshoz a papír, a CD-író felmondja a szolgálatot, a postán nincs bélyeg, vagy éppen korábban zártak.
Állandó időhiánnyal küszködök, hiszen a diákpályázatok elkészítése mellett könyveket olvasok, jegyzetelek, órákat töltök könyvtárunkban, a Teleki Tékában. Nyolc éve sportszerűen táncolok. Az őszi időszak versenyekkel, előadásokkal van tele, amelyekre mind készülni kell, így egyszerre több helyen is teljesítenem kell.
A diákpályázatok elkészítése során megtanultam gyorsan fogalmazni, ma már egyszerűbbnek tűnik egy-egy esszé, dolgozat megírása. Talán a pályázatnak is köszönhető, hogy a helyi és a megyei fordulókon a magyar irodalmi tantárgyversenyeken nagyon jó eredményeket értem el.
Ma már a szeptemberi és októberi hónapokat elképzelhetetlennek tartom a diákpályázat nélkül. Pályázom, mert kihívásnak tartom magammal és a többi diákkal szemben is, hiszen a felkészülés során egyre jobban megismerem önmagam, és azt, hogy mi mindenre vagyok képes, mi mindent tudok egyszerre véghezvinni, lehetőleg a legjobban. A diákpályázatok elkészítésével egyre jobban érdekel a kultúra, egészen más szemmel figyelem már egy-egy város kincseit, szépségeit. Ezért is határoztam el, és látogattam meg Párizst és Rómát.
Szeptembertől az iskola végzős diákja leszek, közeledik tehát számomra egy igen fontos pillanat az életemben, a pályaválasztás. Még nem tudom, milyen pályát fogok választani, és milyen főiskolán tanulok tovább, de azt tervezem, hogy itthon maradok, és itt választok majd egy olyan szakot, ami legjobban illik hozzám.
Remélem, hogy a jövőben is sikerül a diákpályázaton jó helyezéseket elérnem, hiszen nagyobb élmény nincs annál, mint amikor a munkámért kapok elismerést.
Gyertyát gyújt