1985. Ekkor születtem Marosvásárhelyen, abban a kedves erdélyi városban, melynek melegségét több száz kilométerre is szüntelenül érzem nap mint nap. Itt nevelkedtem, itt tanultam, itt lettem először szerelmes, és itt kezdtem tanulmányaimat is 2000 szeptemberében a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematika-informatika osztályában. Ekkor ismertem meg Máthé Márta tanárnőt, aki végigkísérte gimnazista éveimet, támogatott, és aki már nagyon sokszor átsegített nemcsak tanulóéveim, hanem az élet buktatóin is. Tizenkettedik osztályos voltam, amikor felhívta figyelmem a Természet Világa diákpályázatára. Nagy hévvel láttam munkának, olvasgattam, böngésztem, kutattam, és ő mindvégig koordinálta tevékenységem. A dolgozattal a Kultúra egysége kategóriában első helyezést szereztem. Nemcsak önbizalomdömping volt számomra e kitüntetés, hanem élménydús kirándulás is, hiszen ünnepélyes díjkiosztó várt rám.
A felkészülés során megtanultam, mit tegyek az információáradattal, ami rám zúdult, és azt is, hogy miként válogassam ki azokat a töredékeket, amelyeket az érdeklődők elé tárhatok. Pályázatom Sajnovics János és Hell Miksa vardői expedíciójáról szólt, arról a világszerte ismert expedicióról, mely értékes bizonyításokat hagyott az utókor számára. Így írtam erről "A Vénusz-átvonulás és nyelvünk finnugor rokonsága" című dolgozatomban (2004 májusában jelent meg a folyóiratban): "Habár munkáikat nemegyszer megkérdőjelezték, ma már biztonsággal állíthatjuk, hogy Sajnovicsnak a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapporum idem esse című művében igaza volt a magyar nyelv finnugor rokonságával kapcsolatosan, hogy Hell Miksa mérései igenis pontosak voltak és a Vénusz-átvonulás időtartamából következtetni lehet a Föld-Nap távolságra."
A Természet Világa diákpályázatának díjkiosztójáról Erdélybe érkezve, ugyancsak Máthé Márta tanárnő segítségével elkezdtem felkészülni az egyetemi felvételire. Jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán vagyok azon pár lány egyike, akik az informatika nyelvének elsajátítására vállalkoztak.
Mivel mindig is rajongtam az idegen nyelvekért, úgy döntöttem, német képzésre jelentkezem. Két év múlva fél éven át a németországi Karlsruheban folytathattam tanulmányaimat. Ugyancsak ebben az évben bekerültem a General Electric Foundation Scholar-Leaders Program magyarországi 15 nyertese közé, megszereztem angol nyelvű nyelvvizsgámat és beiratkoztam párhuzamos képzésre a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karára. E karon a nemzetközi gazdálkodás szakon másodéves vagyok.
2007. április 7-20. Még mindig a műszakin vagyok egyetemista, de nem ezért említem e dátumot. 2007. április 7-20. között Charles Simonyi a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodott, amikor Magyarországról két alkalommal is amatőr rádiós kapcsolatot építettek ki az űrállomással. Ezen alkalmak egyikén, egészen pontosan április 13-án este, azon hat diák között lehettem, akik kérdezhették Charles Simonyit. Hihetetlen élmény volt tudni azt, hogy része lehetek egy olyan eseménynek, amilyen még Magyarországon nem volt, hogy beszélhetek Charles Simonyival, ehetek olyan konzervből, melyet az űrben fogyasztanak, ráadásul részt vehetek érdekességek tömkelegével fűszerezett előadásokon. Mindebben nem lett volna részem, ha nem veszek részt a diákpályázaton, ha nem támogatnak szeretteim: szüleim, nagymamám, keresztszüleim, és nem utolsó sorban kedves volt osztályfőnököm, Máthé Márta tanárnő.
A diákpályázatra mindig meleg szívvel gondolok, és sokszor felidézem azokat a színes emlékeket, amelyekkel azért gazdagodtam, mert 2003-ban feladtam a postán egy vaskos borítékot, és ráírtam: "Természet Világa diákpályázat".
Gyertyát gyújt