Soós Pál (Marosvásárhely, 1920. augusztus 1. – 1996. július 17.) kiemelkedő magyar kémikus, egyetemi professzor, aki jelentős mértékben hozzájárult a gyógyszerészeti kémia és az analitikai módszerek fejlődéséhez Erdélyben és Romániában. Életpályája során elkötelezetten szolgálta az oktatást és a tudományos kutatást, maradandó örökséget hagyva maga után.
Szülővárosában, Marosvásárhelyen érettségizett 1939-ben, a neves Bolyai Farkas Elméleti Líceum 11A osztályában. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdte meg az I. Ferdinand Egyetemen, majd a Ferenc József Tudományegyetemen folytatta, ahol a kémia tudományában mélyedt el. Gyakornoki évei (1942–1944) alatt szerzett tapasztalatait kamatoztatva, 1944-ben elnyerte a kémiai tudományok doktora címet, megalapozva ezzel tudományos karrierjét.
Hazatérve Marosvásárhelyre, oktatói pályafutása 1944-ben vette kezdetét. Ebben az időszakban (1944–1948) tanárként tevékenykedett több intézményben, köztük a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, a Református Kollégiumban és a Mezőgazdasági Szakközépiskolában, ahol a fiatal generációk kémiai ismereteinek alapjait fektette le.
1948 és 1949 között az akkor még fiatal Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (OGYI) biokémiai tanszékén tanársegédként dolgozott, majd 1949-től 1953-ig a Közegészségügyi Intézet élelmiszerkutató laboratóriumának vezetője volt. Ez az időszak fontos lépcsőfokot jelentett szakmai fejlődésében, ahol kutatási és vezetői képességeit egyaránt kamatoztathatta.
Az OGYI-hoz 1953-ban tért vissza, ahol egészen 1985-ös nyugdíjazásáig rendkívül gazdag és sikeres egyetemi karriert futott be a Gyógyszerészeti Karon. Pályája során adjunktusi, előadótanári, majd professzori kinevezéseket kapott, eljutva a szakmai elismerés legmagasabb fokára. Vezetői képességeit is bizonyította: 1967 és 1972 között tanszékcsoport-vezetőként, majd később az analitikai kémiai tanszék vezetőjeként irányította az oktatói és kutatói munkát, meghatározva a tanszék tudományos irányvonalát.
Soós Pál tudományos tevékenysége rendkívül sokrétű volt. Fő kutatási területei közé tartozott új analitikai módszerek kidolgozása, kémiai anyagok hazai nyersanyagokból való előállítása, valamint az erdélyi ásványvizek makro- és mikroelem-tartalmának meghatározása, hozzájárulva a régió természeti kincseinek jobb megismeréséhez.
Eredményeit számos rangos szakfolyóiratban publikálta, mint például a *Studii şi Cercetări de Chimie*, *Studii şi Cercetări de Igienă şi Sănătate Publică*, *Igiena*, *Farmacia*, *Orvosi Szemle* és a *Gyógyszerészeti Értesítő*. Emellett behatóan foglalkozott a magyar orvostörténet nagyjaival: dolgozatot írt Nyulas Ferenc ásványvizekkel kapcsolatos munkájáról (Orvosi Szemle, 1958) és Mátyus István balneológiai tevékenységéről (Orvostörténeti Közlemények, 1968), ezzel is gazdagítva a hazai tudománytörténeti kutatásokat.
Széles körű ismertségét és elismerését nemcsak tudományos munkásságának, hanem ismeretterjesztő tevékenységének is köszönhette. Rendszeresen tartott előadásokat a helyi rádió magyar adásaiban, és cikkeket közölt a *Vörös Zászló* című napilapban, hozzájárulva a tudományos ismeretek széles közönség előtti népszerűsítéséhez és a közművelődéshez.
Élettársa Eissen Gabriella volt. Soós Pált 1996-ban bekövetkezett halála után Marosvásárhelyen, a római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra, a 751-es sírhelyen. Életműve maradandó örökség a magyar kémia és gyógyszerészet történetében, példát mutatva a tudomány, az oktatás és a közösség iránti elkötelezettségből.
Forrás: Mesterséges intelligencia segítségével fogalmazott szöveg ma .
Gyertyát gyújt